- Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.
- Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.
- Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
- Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk.
- Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.
Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk.
- Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk.
- Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket.
- Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
- Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét.
- Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek.
- Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.
Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet.
- Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem.
- Többet írunk, de kevesebbet olvasunk.
- Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.
- Megtanultunk rohanni, de várni nem.
- Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.
- Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok időszaka.
- A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka.
- A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás kalandok, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók; felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek.
- Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban.
- Olyan időszak, amelyben a technika eljuttathatja hozzád ezt az írást, te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak átléped.
- Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.
Forrás: ismeretlen szerző az internetről
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.