Piros pipacs, búzavirág nyillott künn a réten,
Amikor én megláttalak kinn a faluszélen,
Megöleltél, megcsókoltál, s a szívemet kérted,
Boldog voltam, s odaadtam, mert én hittem néked.
Nádfedeles házatokban esküvő van éppen,
Másnak adtad a szívedet, másnak vagy a párja,
Így akarta a jó Isten odafenn az égben,
Boldog leszel, én is talán, kint a temetőben.
Másnak adtad a szívedet, másnak vagy a párja,
Így akarta a jó Isten odafenn az égben,
Boldog leszel, én is talán, kint a temetőben.
Éjfél után a faluban olyan csendes minden,
Csak egy rozsdás kis kapuba áll kint két szerelemes,
Kéz a kézbe, ajk az ajkban, elválni nem tudnak,
Szegény legény, gazdag leány egymásnak nem hagynak.
Csak egy rozsdás kis kapuba áll kint két szerelemes,
Kéz a kézbe, ajk az ajkban, elválni nem tudnak,
Szegény legény, gazdag leány egymásnak nem hagynak.
(népdal)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.