Udvarunk kedves, szeretetreméltó lakói a kacagó gerlék (Streptopelia decaocto Friv.). Vidám, nevetésre ösztönző hangjukat szívesen hallgatjuk, na meg gyögyörködünk bennük.
Most tavasszal megszaporodtak a gerléink. Két fehér fiókát nevel nagy gonddal röpdéjében gerlepárunk. A kicsik már kirepültek a fészekből, ill. most próbálgatják a repülést, most tanulnak enni-inni. Mostanság legtöbbször rizs, vörös- és sárgakölest kapnak az etetődobozba, hogy a kicsik könnyebben megtanulják az önálló táplálkozást. Kéthetente egy-egy marék folyami homokot is kapnak az unokák homokozójából, hogy a zúzúgyomruk (zúza) jobban működjön, na és természetesen mindig van friss ivóvizük, amiből nem csak isznak, de fürdenek is benne.
A szülők már az új fészeket készítik, valószínű, a tojásrakás is megkezdődött, így az idén még egy fészekalj gerle várható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.