Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gyászol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz, és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségből nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs – kegyes galád.

Ha álmodol, - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol, - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.

Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban
van merszed egy kártyára tenni föl
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, vér mi sem acéloz,
csak akaratod int: kitartani!!!

Ha szólsz népedhez s tisztesség a véred,
királyokkal jársz és józan az eszed,
ha ellenség, de jó barát sem sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy tér jut is neked, s futsz vígan,
Tied a föld és minden, ami rajta
és ami több – ember leszel, fiam.

Fordította: Kosztolányi Dezső