Síró fuvalmak
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak
hantja alól.
Halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.
Sápadtra sárgul
s a szürke ágrul
a lomb lezördül
s egy volt világrul.
Mesét mesél.
bús esti pírba
bámulok sírva
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
s a szürke ágrul
a lomb lezördül
s egy volt világrul.
Mesét mesél.
bús esti pírba
bámulok sírva
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
Mert minden sír ma.
holt szegfű szirma,
halott szerelmek,
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is,
a nap szemén is
könny könnyre dermed
és sírok én is.
mert minden él,
és minden elmegy.
holt szegfű szirma,
halott szerelmek,
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is,
a nap szemén is
könny könnyre dermed
és sírok én is.
mert minden él,
és minden elmegy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.