A bérházat takarító Imre bácsi újságolta a múltkor, hogy a pincében egy fecske tetemére bukkant. Bevallom, némi kétkedéssel fogadtuk a hírt: fecske ilyenkor? A tél közepén? Hiszen a fecskék már mind délre szálltak szeptemberben. De minden kétség eloszlott, amikor az öreg a fecske merev tetemét kidobta a kerti hókupacra. Valóban fecske volt. Egy széttárt szárnyú, repülésre már képtelen halott fecske. A hókupacon mozdulatlanul heverő fecske teste kissé felborzolta a kedélyeket, de másnap már csak arról esett szó: mikor lopták el Icuka kerékpárját a pincéből? A feljelentést követően megjelent a házunkban két nyomozó, ők kérdezgették a lakókat, de használható nyomra nem bukkantak. Csupán emberi mulasztást állapítottak meg.Valaki nyitva felejthette a pince ablakát.
A felvett jegyzőkönyvben azonban egy szóval se szerepelt a fecske pusztulása. És ezzel tulajdonképpen le is zárult a szomorú történet.
Engem azonban izgatott a fecske rejtélyes halála. Ugyan ki felejtette nyitva az egyik ablakszárnyat, amelyen berepült, majd ki csukta rá, fogollyá téve és halálra ítélve a madarat?
Apró gonddal rakosgattam össze képzeletemben a képkockákat.
Él a házban egy özvegyasszony, cicabarát. Ő szokta hozzánk csalogatni a szomszéd macskáit, olykor eteti is őket. Talán ő volt az, aki kinyitotta az ablaktáblát még a nyáron. A fecske pedig berepült a pincébe, s így kelepcébe került.
Az ablakot később gondosan becsukták a központifűtés-szerelők.
A fogságba esett madár hiába verdeste szárnyával riadtan az ablaküveget, hiába kiáltott, a fecske hangját senki se hallotta.
És a párja?
Eltűnődöm, visszapergetve az időt: arra gondolok, gyakran üldögéltem teraszomon az őszi napfényben, nekem talán észre kellett volna vennem a madár vergődését, hiszen az a bizonyos ablak csak karnyújtásnyira van a terasztól. Aztán homályosan dereng bennem egy kép: a szomszédék kandúrja egyszer órákig ült lesbe a kertünkben. Rá is szóltam, elzavartam. Az ablak felé fordította villogó, gonosz tekintetét, az a macska sejthetett valamit. Bizonyára hallott is neszezést, a vergődő, halállal küzdő madár szárnycsapkodását, s az vonzotta a rózsabokor tövébe. Szerette volna karmai közé keríteni a madarat.
Aztán egy nap a cirmos elmaradt. Akkor halhatott meg a fecske a pincében; lehullott, nem bírta tovább erővel. Az ablakot az ősz beállta után már senki nem nyitotta ki, a kazánt felkészítették a szerelők a téli üzemelésre. A fecskék is elszálltak. Rajukra, felhőként vonuló csapatukra még emlékszem, közülük egyik, aki a párját kereste, talán járt is a kertünkben azokban a napokban. Itt siratta el a nyarat egy fa ágán, és itt búcsúzott eltűnt párjától, örökre.
Éjszakánként, amikor a fecske halálára gondolok álmatlanul forgolódva az ágyamon, mintha panaszos, kétségbeesett csicsergését is hallanám. A keserveset, amellyel elveszett párjáért kiált, amellyel hívja abba a másik hazába, ahonnan majd tavasszal újra visszaindulnak. Aztán elröppen párja nélkül a többiekkel.
Izgatottan tekintek olykor a naptárra: meddig kell még várnunk a vándormadarak visszatérésére? Vagy lehet, hogy a párja már vissza se tér hozzánk? Vagy talán elsőnek röppen ide fáradtan, reménykedve, és énekelni kezd majd az ágon, hogy boldogan köszöntse a tavaszt. Hozzám is kiált, perel majd velünk madárszomorúsággal. És én nem tudok majd a szemébe nézni annak a madárnak. Mert úgy érzem, hogy a ház lakóival együtt én is a tettesek egyike vagyok, aki megölt egy ártatlan madarat.
Három napon át mindig az volt az első, hogy kitekintsek az ablakomon. Láttam, közben dermedtté fagyott a fecske teteme a havon. A negyedik nap lementem egy lapáttal, és mély gödröt ástam neki a hóban. Beletemettem. Egy falevelet is helyeztem a sírjára. Jelnek, ha netán valaki keresné. Mert hiszek abban mélységesen, hogy valahol valaki az apró madarak életét is számon tartja. Mert mi, emberek gyorsan felejtünk, tavaszra már észre se vesszük, hogy hiányzik egy fecske csivitelő csapatukból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.