Számomra mindig szép élmény egy őszi kirándulás. Az ezer színben pompázó őszi falevelek csodás látványt nyújtanak, sokat fotózok belőlük. Túráimon szívesen gyűjtögetem az elhullott színes faleveleket, terméseket, tobozokat, makkokat, virágokat, melyekből később lakásdíszeket készítek.
Most a lepényfa, gledicsia (Gleditsia triacanthos L.) lehullott, hosszú, csavarodott, barna hüvelyterméséből készítettem egy csokrot. Szentjánoskenyérnek is nevezik, de az a mi éghajlatunkon nem él meg. A terméseknek ehető a magjuk, őrölve levesekbe használják, kávépótlónak is, és sör is főzhető vele, bár én ezeket még nem próbáltam.
A terméseket egy éjszakára vízben áztattam, hogy puhuljon, aztán szorosan feltekertem őket. Mindegyiket ideiglenesen rögzítettem egy-egy befőttes gumival, tálcára tettem őket és szellős helyen kiszárítottam. Amikor már teljesen száraz lett, leszedtem róla a gumikat és egyenként száraz, gyűjtögetett növényszárra tűztem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.