Tegnap még sütött a nap, mára viszont megint visszatért a tél. Egész nap havazott, de hát január van.
Kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy mindent ellepett már a hó, és tele a kert repdeső madárkákkal. Vártam már őket, készültem arra, hogy jönni fognak. Itt vannak! Megtelt a madáretető verébbel, cinkével és tengeliccel. A gerlék a diófa tetején figyeltek és várták, hogy mikor lesz már elszóródott mag a földön az etetők alatt, ők onnan szeretnek enni. Nálunk télen mindig tele a madáretető élelemmel, így nem csoda az ide járó madárraj. Ma reggel is feltöltöttem az etetőket fekete napraforgó maggal, tettem ki tepertőt és almát. Egy kis tál főtt rizs is kikerült, azt is nagyon szeretik, az itatókba friss vizet öntöttem.
A nap folyamán többször is kinéztem a kertbe, sepertem a havat, de ez nem zavarta éhes kis madarainkat, még Muki cica sem, aki ott lábatlankodott körülöttem. Szeretem nézni a verebeket, ahogyan veszekszenek a tengeliccel egy magon, lökdösik egymást, aztán csapatostul rászállnak a borókára. A cinke csak egy szem magot vesz a csőrébe, majd távolabb repül, ott fogyasztja el, és máris repül vissza a következő szemért. További havazást mondott a rádió, így remélem hamarosan megjelennek a fekete rigók is, mert tele a kerítést befutó vadszőlő érett fekete szemmel, ami őket várja.
Bízom benne, hogy madárkáim tavasszal is itt maradnak a közelünkben, itt fognak majd fészkelni, szaporodni, és látványukkal, csiripelésükkel hangulatosabbá teszik kertünket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.