Az én világom

Hogy vagy? Ugye mennyire mindennapos kérdés, ha két ember találkozik, és sokszor úgy is tesszük fel, mintha csak köszönnék.

Amikor tőlünk kérdezik,”Hogy vagy?” legtöbbször azt mondjuk, hogy jól, mert tudjuk, hogy igazából udvarias és tapintatos szavakat kell mondanunk, hiszen ki kíváncsi arra, ami számunkra nyomasztó. Vajon mit felelünk akkor, ha saját magunktól várjuk a választ? Bizony nem könnyű, főleg amikor nem túl jó a hangulatunk, vagy nehézségeink, problémáink vannak, esetleg betegek vagyunk. Nézzünk szembe önmagunkkal, tartsunk tükröt magunk elé, és keressük meg az okokat, miért nem vagyunk jól, miért vagyunk boldogtalanok, miért vagyunk betegek! Járjuk az orvosokat, gyógyítókat, pedig a megoldás önmagunkban van, csak meg kell kérdezni a belső énünket. A válasz ott van, mindig is ott volt, ideje meghallani. El tudjuk-e fogadni egyáltalán a gondolatokat, amit kapunk? Fel tudjuk-e adni akaratosságunkat, makacsságunkat, konokságunkat, magunkért? A neveltetésünk, a beidegződéseink, az előítéletek, a tapasztalataink, a múltunk, az elvárásaink, a megfelelni vágyásunk mind-mind beteggé tehetik a testünket. Elfogy az energiánk, mert a lelkünk nem tud megbirkózni azzal a sok-sok feladattal, érzelemmel, sérelemmel, amit személyiségünknek még el kéne viselni, mert ez az elvárás. A betegség jelzés, hogy a lelkünkben valami nincs rendben, ezért meg kell találnunk az okot, hogy a testünk újra egész legyen, és teljes életet élhessünk, egészségesen. Hívjuk elő hát tudatalattinkat, és keressük meg önmagunkban a választ arra, mitől vagyunk betegek! Amikor tudjuk az okot, akkor léphetünk tovább, hogy békét és harmóniát teremtsünk a lelkünkben, az elménkben és aztán a környezetünkben, életünkben is. Gondolatainknak teremtő ereje van, aminek hatalma van felettünk, mert annak egyedüli irányítói mi magunk vagyunk. Gondolatainkért önmagunknak tartozunk felelősséggel, a jó- és a rosszért egyaránt. Olyanná válunk, amilyennek látjuk magunkat. Most! Csak a jelen bír hatalommal felettünk, tehát a változás akár ebben a pillanatban is elkezdődhet. Jelenünket, jövőnket a gondolataink formálják, a múltunkat átéltük már, azon nem lehet változtatni. Ami volt, azt át lehet értékelni, meg lehet szépíteni, de a legfontosabb, hogy le kell zárni, mert elrabolják a bennünk levő vitalitást. Amíg a tegnap lelki fájdalmaiba kapaszkodunk, önmagunkat vádoljuk, alábecsüljük képességeinket, nem szeretjük magunkat, és nem tudunk megbocsátani, vagy várjuk vissza azt a régi állapotot. De addig nincs jövő, sem jelen. Szinte az összes betegségünk a meg nem bocsátásból ered, abból, hogy nem tudjuk elengedni vélt sérelmeinket. Amikor megtaláltuk bensőnkben a válaszokat kérdéseinkre betegségünkről, akkor újra egészségesesek lehetünk, ha valóban hiszünk is benne, hogy azok leszünk.

Csodákat tenni önmagunkkal csak saját elménkkel vagyunk képesek, mert a gondolatainknak hatalmas teremtő ereje van. Tanuljunk meg kérdezni magunktól, a válaszainkat értékelni, a cselekedeteinket meghatározni! Lelki energiánk segítségével megértjük, feldolgozzuk és elengedjük betegség tüneteinket, érzelmi, anyagi hiányainkat, függőségeinket, kényszereinket és a saját utunkra léphetünk, indulhatunk tovább.