Az én világom

Tegnap már azt hittem, közeledik a tavasz, olyan szépen sütött a nap, erre most újra szállingózik a hó. Reggelre dermesztő hideg lett, aztán köd és füst. Kis faluban élek, mégis szmog van a sok vegyes tüzelésű kályháktól, kazánoktól. Sokan ott égetik el a szemetet, a sok műanyagot, amitől néha elviselhetetlenül nehéz lesz a falusi levegő.

Körülnéztem az udvaron, a kertben. Fogy a tűzifa, a madáreleség, a fűszerkertem tele vakondtúrással, előbújtak már a hóvirágok, na és fehér zoknis Muki cicám ahogyan kinéz már egy hete, az szörnyű. Mégiscsak közeleg a tavasz, mert hajnalonként nagy a macskanyávogás, verekedés, Muki is tele van harci sebekkel. Az udvarunkon állandóan itt tanyázik 4-5 szomszéd cicalány, a kandúrok küzdenek a kegyeikért. Remélem gyönyörű szép, cuki kiscicák születnek majd tavasszal!

Olvasom a hírekben, hogy 72 évesen meghalt Erich Segal, a Love Story írója. Ezt a művet még középiskolás koromban olvastam. Edit nénitől, a magyar tanárnőnktől kaptam kölcsön a Nagyvilág c. világirodalmi folyóiratot, ahol részletekben közölték. Nagyon tetszett a regény, aztán meg a film is, amit többször is megnéztem. Egy egészen más világot mutatott ez a romantikus film, mint amilyenben mi akkoriban éltünk.

Azóta is szeretem Segal műveit. Az írás mellett Segal görög és latin nyelv és irodalom professzoraként olyan elit egyetemeken tanított összehasonlító irodalomtudományt, mint a Yale, a Harvard, a Princeton és az Oxford. Filmeknek is írt forgatókönyvet, ilyen a Sárga tengeralattjáró című Beatles-film, az Oliver története és a Fiú a múltból. A 90-es években több regényt írt, ezek közül legismertebb az Orvosok, a Hívő lelkek és a Hosszú az út a dicsőséghez; de egyik könyve sem lett olyan sikeres, mint az 1970-ben megjelent Love Story.