A körte (Pyrus communis) eredetileg Európából és Ázsiából származik, vad változata a vadkörte, vackor néven ismert, a rózsafélék családjába tartozik. Tápanyag-összetétele, szénhidráttartalma és a C-vitamin tartalma nagyjából megegyezik az almáéval.
Sokféle fajtáját termesztik. Az első, többnyire apróbb szemű, puha, nyári fajták már júniusban érnek, a téliek közül némelyik pedig akár a következő tavaszig eltarthatók, így a körtefélék fogyasztási idénye közel olyan hosszú, mint az almáé. A legtöbb körte nyersen is fogyasztható, de a később érő fajtákat ajánlatos meghámozni, mert a héja nehezen emészthető, puffadást okoz, a héj alatti kősejtek pedig az arra érzékenyeknek akár bél- és epegörcsöt is kiválthatnak.
Érett körtét befőzhetjük, készíthetünk belőle dzsemmet és a birsalmasajthoz hasonlóan sajtot, amely különleges, igazi téli csemege.

Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ildsisy 2011.10.05. 09:17:50