Hozzávalók:
- 1 kg sertésorja (húsos karajcsont)
- 1 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 3-4 db nagy sárgarépa
- 2 nagy petrezselyem
- 1 darab zeller a levelével együtt
- 1 közepes burgonya
- ¼ -ed kelkáposzta vagy pár karfiolrózsa
- 1 zöldpaprika
- só
- egész bors
- levestészta
Disznótoros kóstolóban kaptuk az orját. A sertés gerincét egyben bontják ki, a húsos csontot nevezik orjának. Amikor karajt vásárolok, akkor is egyben szoktam megvenni és otthon csontozzuk ki, így bármikor főzhetek orjalevest.
A csontos húst megmostam, egy nagy fazékba tettem az egész megtisztított vöröshagymával, fokhagymával, megsóztam, hozzátettem egy kávéskanál egész borsot, felöntöttem hideg vízzel és lassú lángon másfél óráig főztem, majd hozzátettem a megtisztított, nagy hasábokra vágott zöldségeket. Ezekkel együtt még egy óra hosszat főztem. Akkor kész a leves, amikor a hús könnyen leválik a csontról és a zöldségek is puhák.
Egy kisebb lábosba szűrtem a kész levesből és ebben főztem ki a levesbetétet. Most eperlevelet főztem, de illik hozzá a cérnametélt, vagy a csigatészta is.
Tálalás előtt a zöldségeket és a húst egy lapos tálra szedtem, a levest leszűrtem, majd beletettem a levesbetétet. Az asztalon mindig van borsőrlő, aki szereti, frissen őrölhet a levesre még fekete borsot.
A hús mellé ecetes tormát és paradicsomszószt kínáltam.
A lerágott csontokat Laci szomszéd házőrző kutyája kapta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.