Faluhelyen még mindig szokás a disznóvágás, a disznótor, amikor nagy mennyiségű élelem készül a család részére hízó feldolgozásával.
A hízósertésnek szinte minden darabját feldolgozzák, tartósítják. Családi esemény is egy téli disznótor, ilyenkor összejön a rokonság, hiszen nagy munka ez, segítséggel készül a disznóság. Az asszonyok orjalevest főznek, vagy tejfölös veselevest, töltött káposztát a kolbászhúsból, néha lucskoskáposzta is kerül, sül a fokhagymás pecsenye, a hurka és a kolbász, na meg a hájas tésztából a pogácsa és a lekváros papucs. Készítenek véres-, kukoricakásás-, és rizses hurkát, abált szalonnát, disznósajtot. A reggelt házi kisüsti pálinkával kezdik, reggelire jó borsos hagymás vér készül, aztán az idei bort kóstolgatják a férfiak a kolbászgyúráshoz, az asszonyoknak kis mézespálinka jut, hogy jobban menjen a munka és jó legyen a hangulat. Ugratják egymást a férfiak, évek óta ugyanaz a poén, de senki se unja, a háziasszony kóstolgat és dirigál, ki mit és hogyan csinálon. A gyerekek is élvezik a disznótort, ők is segítenek, vagy éppen rohangálnak a baromfiudvarban a tyúkokat, kacsákat kergetve. A házőrző eb megbolondul, nem is tudja kire kell ugatni, így egy idő után fülét-farkát behúzva elbújik. Estére mindenki jól elfárad, de készen van pár hónapra való élelem, kisült a zsír, nagy vájdlingban a tepertő, sózóteknőben vannak a sonkák, szalonnák, a kolbászok, szalámik egy rúdon várják szép sorban a holnap reggelt, amikor füstöt kapnak és bekerülnek pihenni a kamrába.
A nap a torral, a közös vacsorával végződik, mindenki nagyon elfáradt, de jó érzéssel ül le enni, megkóstolnak mindent és megállapítják, hogy a tavalyi az más volt, ez most sokkal jobb, holott a recept, az adagolás ugyanaz. Az éjszakába nyúló kóstolgatás beszélgetéssel, sokszor vitával végződik, bár mindig akad olyan, aki már a vacsoraasztalnál elalszik. Jó volt együtt lenni!
Házi kolbász
Hozzávalók:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Karpov 2009.12.22. 10:36:27
Élvezettel olvasgatom a blogodat, és ez a kis disznótoros életkép amit néhány sorban lefestettél kellemes emlékeket idézett bennem.
Jónéhány évvel ezelőtt sok sok disznótórban segédkeztem mint "főfogdmeg" és "főcsináldeztmegazt". Volt tél amikor az egy két hónap alatt 15, 20 alkalommal is meghívtak, és én mentem. A múlt héten is három hideg reggelen is koccintottunk a nagy tettre amit elkövetni szándékoztunk. (Persze most akik olvassák e sorokat, szörnyű kegyetlen embernek gondolnak, de aztán megnyugszom, hiszen tudom, hogy miközben ezen rágódnak odamennek a hűtőszekrényükhöz és kivesznek egy két darab húst, vagy húskészítményt majd elkészítik ebédre.)
Nem tudom pontosan mi az amiért szeretem a disznótorokat, de nyilván nem az a kis kóstoló inspirál amit ezen napok végén hazavittek. Kifejezetten szeretek lustálkodni azokon a napokon amikor nem ébreszt az óra reggeli ötkor, a disznóvágásokhoz ötkor pedig már a tett helyszínén kell lenni. Tehát akkor mi is lehet a magyarázat?
Ahogy elolvastam amit leírtál, szinte megjelent előttem a sürgés forgás, a érzem a pálinka erejét ahogy szétszalad az ereimben, érzem az illatokat, és hallom a hangokat is.
Talán egy nagy megnyugvás ez a nap nekem, amikor mindenki tudja, hogy mit tesz, hogy mit mért tesz, amikor mindenre jut idő, amikor nem félünk, hogy elkésünk, és nem is sietünk sehová. Ez a nap egy sziget nekem a napok törvénytelen forgatagában, egy nyugalmas pont a mindíg kötelező dolgok között, egy szünetjel, egy megfelelő csönd, ami nélkül a zene is csak egy hangkupac lenne.
Köszönöm az éltetképet, jó volt elolvasni!