Betakarítottuk kis mennyiségű vörös céklánkat. Hűvös helyen tároljuk, kinn a garázsban, és igyekszem feldolgozni a fagyokig. Mindössze egy ládával lett, amin a lányommal osztozunk.

Betakarítottuk kis mennyiségű vörös céklánkat. Hűvös helyen tároljuk, kinn a garázsban, és igyekszem feldolgozni a fagyokig. Mindössze egy ládával lett, amin a lányommal osztozunk.

Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog
két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal,
de hajnalonta még egy-egy sárgarigó
rikolt, s búgnak a vadgalambok.

Megint egy hagyományos régi kedvencemet készítettem el ma délután. A nevét magyarul nem is tudom, ez a káposztás tészta nálunk mindig kapusznyíka volt.


Pár napja ügyeimet intézve ballagtam a megyeszékhely sétálóutcáján. Nem sétáltam, hiszen manapság alig van idő a sétára, mindig szorít az idő, de azért nem is rohantam. Nézelődtem amikor elsietett mellettem egy mobilozó lányka és nagyon határozottan magyarázott valakinek:
- Talán süssél csirkét és hozzá móringot készíts, tudod, azt szeretem!
Ennyi volt, amit a beszélgetésből hallottam és gyorsan megfordultam, megnéztem a telefonálót. Kivel beszélhetett? Talán az anyukájával vagy a nagymamával, akihez hazamegy a hétvégére.
Móring…. olyan régies szó, évtizedek óta nem hallottam senkitől se, pedig az édesanyám sokszor főzte. Szégyellem, de ahogy ránéztem a lányra, előítéleteim támadtak, pedig tudom, azok csalnak, ha csak ránézésre ítélünk meg valakit. Ápolt volt, narancssárga hosszú, lobogó hajjal, rikító lila-zöld ruhákban nagy léptekkel hanyagul rohant. Az ilyenek salit, parit, hambit, szenyát kapnak be – gondoltam, nem móringot esznek.

A hétvégén ünnepeltük pici unokám, Bonifác első születésnapját. Egy születésnap családi ünnep, így mi is összejöttünk a lányoméknál. Nagymamák, nagypapák, testvérek, unokatestvérek mind felkerekedtünk, átutaztuk a fél országot, hogy ezt a tünemény babát köszöntsük.



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.

Az idén hamar beköszöntött az ősz. Hűvös van már, fűtünk is, sokat esik az eső, készülünk a télre. A kertben, az udvaron mindig akad valami tenni való.



2010. október 2-3.
Az Európai Madármegfigyelő Napok (EMN) programot a madártani szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indította útjára 1992-ben. Az október első hétvégéjére meghirdetett rendezvény egyrészt európai szintű információgyűjtést tesz lehetővé az őszi madárvonulásról, másfelől az ingyenes országos eseményekkel sokakat szólíthatunk meg és csábíthatunk ki a szabadba. A program magyarországi koordinátora a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), mint a BirdLife International hazai képviselője.
Napokig esett az eső, de hát beérett a szilva, itt a lekvárfőzés ideje. Gyümölcstermő vidékeinken nagy üstökben főzték régen, de még ma is a szilvalekvárt. Falusi portákon olyan esemény volt a lekvárfőzés, mint a szüret vagy a disznótor. Az előkészületek, a gyümölcsszedés, magvalás, főzés nagy munka, ilyenkor összefogott a család, a barátok és egymást segítették a munkában. Gyerekeknek és a felnőtteknek is akadt az üst körül munka, utána pedig a pihenés, szórakozás. Ezt a hagyományt őrzik a falusi szilvanapok. Vidám hangulatban, közös munkával, dalolással, pálinkázással telik a nap, közben természetesen mindenki nagy karéj lekvároskenyeret eszik.

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Alig több, mint ezren élnek ebben a csendes faluban, ami Békéscsabától 15 km-re épült, de a közelben van Mezőberény és Békés.



Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
de látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szívemben a lángsugarú nyár
s még benne virít az egész kikelet,
de íme sötét hajam őszbe vegyül már,
a tél dere már megüté fejemet.

A paradicsomlé főzés után még készítettem paprikakrémet is, jó erőset, az ételeink ízesítéséhez.
Hozzávalók:
Telik a kamrám paradicsomlével. Ma is főztem egy nagy fazék paradicsomot, jó pár liter ivólé lett, amit a főzéshez is használok, ezért nem szoktam nagyon ízesíteni, csak sózom és úgy teszem el. Minden évben készítek paradicsomlevet. Nagy munka, de szeretek vele foglalkozni, szeretem elkészíteni az ételeinket, szeretem, ha az éléskamránk polcain saját készítésű lekvárok, ivólevek is sorakoznak.

Megint egy egyszerű és gyors vacsora készült.
Vállalom családi fotók, portrék, rendezvényfotók, óvodai, iskolai, munkahelyi életképek, portfóliók készítését, sajtótájékoztató, céges rendezvények, természetfotók, épület-, városkép- és tárgyfotók elkészítését egyedi igények szerint.


Ezen a hétvégén rendezik meg Szarvason a mára már hagyományossá vált Szilvanapokat. Az elmúlt években mindig elmentem körülnézni, na meg rokonlátógatóba is, de most más elfoglaltságom akadt, így kihagyom. A gasztronómiai programok mellett több helyszínen kulturális programok, neves fellépők szórakoztatják ilyenkor a vendégeket. A kirakodó vásárt is szeretem, itt szoktam venni fakanalat, kosarat, mézet, gyümölcsöt és dióval ízesített szilvalekvárt. 1998 óta minden ősszel hatalmas rézüstökben főzik a szilvalekvárt, szilkékbe teszik, így őrzik meg a téli napokra ezt a csodás csemegét. Az ízletes szilvalekvár mellett kapusznyíkát szoktam enni ezen a rendezvényen. Ez a káposztáslepény, régi szlovák étel, amit régen kemencében sütöttek, gyerekkorom kedvenc étele.


Mikor elnémul megkínzott szíved,
eléd teszik a nagy kérdőívet.


Kaptam egy nagy kosár tölteni való paprikát, így nyilvánvaló volt, hogy pár darab töltött paprikát főzök majd. Nagy mennyiség volt a paprika és az egészet fel kell valamire használni, így a többi paprikát konzerválom télre, amit majd főzéshez használok fel, ételek ízesítéséhez, lecsóhoz.

Síró fuvalmak
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak
hantja alól.
Halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.

Ma délelőtt kerti munkánk akadt, végre befejeztük a kutyaudvar építését és a kerítés festését, így olyan ételt főztem, ami mellett nem kell állandóan ott állni a konyhában. Reggel egy nagy fazékba összekészítettem mindent és lassú lángon délre készen volt a csülkös, zöldséges bablevesünk. Persze néha ránéztem, megkevertem, kóstolgattam, a végén meg csipetke került még a levesbe, de ettől még haladt a kinti munka is.
