Feng shui
(szél és víz)
a tudatos térrendezés művészete
Kr.e. 3000 táján a Hszia dinasztiához tartozó Vu császár már tudománynak nyilvánította a feng shui-t. Egyesek szerint jóval régebbi tanítás, mint a konfucionizmus vagy a taoizmus.
Olyan embereknek köszönhetjük e tan kialakulását, akik semmi mással nem foglalkoztak, csak keresték a nem-tudást, amit önmaguk tökéletesítésével kívántak elérni. A szerzetesrendek alapítását semmi nem tiltotta akkortájt, az uralkodók törvényekkel, rendeletekkel ösztönözték az új tanok követőit kolostorépítésre. Ezekben a szellemi központokban élő emberek életformájával, viselkedésével, bölcselkedésével fejlődött ki a tao filozófiája. A kolostorokban élő szerzetesek úgy gondolták, hogy az út (a tao), amelyen járniuk kell, nem más, mint érzékszerveink tökéletesítése. Rendszeresen elvonultak a természetbe, hogy koncentráltan foglalkozzanak önmagukkal, gondolataikkal. Amikor visszatértek a közösségben, meglepve tapasztalták, hogy az mennyire eltér a természet alkotta környezettől. Felismerték, hogy környezetük milyen nagy hatással van az életükre és szellemi fejlődésükre.
Kezdetben a feng shiu-t csak a sírhelyek megfelelő elhelyezésére használták azért, hogy a túlélőknek szerencsét hozzon. Időközben meg is fogalmazódott a legfontosabb szabály, hogy olyan építményeket, berendezési tárgyakat, kerteket alkossanak, ami követi a Nagy mintát, mert ha ettől eltérnek, megbontják az egyensúlyt.
A technika fejlődésének alapját a tudatos térértelmezés képezte és képezi ma is. A mesterek tevékenységüket két részre osztották: a kiszámíthatóságra és a helyszínen felismerhetőre. E kettő együttes alkalmazása teszi egésszé a feng shui-t, melynek alkalmazása hozzásegíthet minket a kiegyensúlyozott, harmonikus élethez.
Az ősi feng shui-nak két alapvető iskolája van: az iránytű iskola és a formák tana. Az utóbbi az előbbiből alakult és ott lehet eredményesen alkalmazni, ahol nagyon változatosak a domborzati viszonyok.
A két iskola mára meglehetősen összefonódott, megszűnt már az egyértelmű elkülönülés. Az intuitív feng shui-t napjainkban a nyugati világban használják, ahol a hagyományos kínai bölcsességet és a modern gondolkodásmódot finoman ötvözve egyesítik.
Jin és Jang a tao felfogása szerint két olyan ikerenergia, amely biztosítja a mindenség egyensúlyát és összhangját. Felfoghatjuk őket úgy is, mint két egymást kiegészítő ellentétes töltésű energiát. Jin energia mindig megtalálható a Jang-ban és fordítva, egyik sem létezhet a másik nélkül.
Ez a kör a taj csi, a középpont, a teljesség jelképe.
Jin a női lényeg, a Jang a férfi lényeg, a két energia egymásért van, nem egymás ellen. A jelképben egyidejűleg van a fent és lent, a fehér és fekete, a jobb és bal, a mindenség egyidejűségének lényege, az igazi egyensúly, a béke, a nyugalom, a harmónia amint örök változásban van a mozdulatlannak tűnő középpontban.
A feng shui egyik legfontosabb feladata, hogy környezetünkben ügyeljünk e két energia tökéletes egyensúlyára.
A feng shui alapja a csi, azaz az életenergia, melyet jól ismer a tradicionális kínai orvoslás is. A csi kozmikus energia, minden élet forrása, amely mindent átfog, mozgat és összekapcsol. Az emberi szervezetben az energiapályákon, azaz meridiánokon keresztül áramlik, de ott van minden más élőlényben és élettelennek tűnő tárgyban is.
Az élet egy hatalmas egységet alkot és minden teremtett dolgot összefűz a csi, mert minden mindennel összefügg, folyton változik és állandó kölcsönhatásban van. Egyetlen állandó dolog van a világban és ez a változás. A változás, a mozgás az élet természetes velejárója.
Ősi kínai mondás szerint:
Szépnek születni nem olyan fontos, mint szerencsés csillagzat alatt születni.
Szerencsés csillagzat alatt születni nem olyan fontos, mint jószívűnek lenni.
Jószívűnek lenni nem olyan fontos, mint jó csi-vel rendelkezni.
Az ember a feng shui tanai szerint öt elem elegyéből születik és csak ott érzi jól magát, ahol mind az öt elem megtalálható. A tao rendszere nem csak az anyagi testtel, hanem tágabb értelemben energiatérrel foglalkozik. A feng shui nem az anyagi test alkotóelemeiről beszél, hanem öt mozgásról, amelyek alapvetően meghatározzák és jellemzik az eneriateret. Ezek az elemek a tűz, a föld, a fém, a víz és a fa szimbolikus megnevezéseket kapták. Az elemek egymást tápláló, emésztő vagy korlátozó ciklusok szerint kölcsönhatásban vannak egymással.
Tápláló:
A víz táplálja a fát.
A fa táplálja a tüzet.
A tűz teremti a földet.
A föld szüli a fémet.
A fém megtartja a vizet.
Emésztő:
A fa felemészti a földet.
A föld gátak közé szorítja a vizet.
A víz kioltja a tüzet.
A tűz megolvasztja a fémet.
A fém elmetszi a fát.
Korlátozó:
A tűz elégeti a fát.
A föld kioltja a tüzet
A fém lazítja a földet.
A víz szétmarja a fémet.
A fa magába szívja a vizet.
A báguá térkép a Változások könyve a Ji Csing ősi szent iraton alapul és magában foglalja annak nyolc építőkövét. Alapja a nyolc egyetemes elv vagy természeti jelenség:
• A menny
• A föld
• A víz
• A mennydörgés
• A hegy
• A szél
• A tó
• A tűz
A nyolc trigram mindegyike összekapcsolható az élettel és az egyes emberekkel. Azért, hogy a báguá térképet eredményesen tudjuk használni, nagyon fontos ismernünk a térrendezéshez az ott élők személyiségjegyeit, amiket születésükkor hoztak magukkal és ami meghatározza útjukat, sorsukat. A báguá térkép és a személyek báguá jeleinek ismeretében, erős hittel szerencsés irányban változtathatjuk meg környezetünket és életünket. A sorsát mindenki maga viseli, életfeladatait saját magának kell megoldani, de hogy ez könnyebb jobb, boldogabb és sikeresebb legyen, ebben segít a feng shui szemlélet. Lao Ce: Tao Te King Az Út és Erény könyve ezt a személetet erősíti, bölcsességet, tanítást és lelki erőt ad mindenkinek.
Mindannyian a boldogságra, a szépségre, a gazdagságra és a harmóniára vágyunk. A feng shui személettel, az egyensúly felismerésével rendet és harmóniát teremthetünk környezetünkben és ennek következtében az életünkben is.
Forrás:
Sándor László-Palotás István: Öntsünk tiszta vizet a Feng Shui poharába
Horváth Mária: Feng Shui enciklopédia
